Készen lettem a házimmal, de a szótanulásba belealudtam. Na mindegy, majd máskor…
A csoportomból a fiatalabbak (ők 20 év körüliek) nálam sokkal lazábban kezelik ezt a kérdést. Lesley ezt mosolygós dorgálással nyugtázza. Én próbálom kihozni ebből a rövid időből a maximumot.
Az iskola azt ígérte, hogy multinacionális környezetet alakítanak ki minden csoportban. Sikerült nekik. Heten vagyunk, hat országból. Két olasz lány van, de nem ismerték egymást régebben. Van egy francia lány, egy német fiú meg egy holland, ők már az előző héten is együtt tanultak. Andrea, a spanyol lány, meg én csatlakoztunk ezen a héten. Ezt a sokszínűséget nagyon élvezem. Ma például arról is beszélgettünk, hogy melyik országban adnak borravalót, melyikben nem. Ha külföldön vagy, nem árt ismerned a szokásokat, különben ne csodálkozz, ha csúnyán néznek rád! A német fiú aranyos volt, mondta, hogy a németeknél ez nem szokás, kivéve az ő családtagjait, akik mindig adnak borravalót külföldön. Ebből aztán szállóige lett.
Ja, meg „tanultunk” egy ’multinacionális’ viccet is. Ha kíváncsi vagy rá megosztom veled, csak meg ne sértődj valamin!
Milyen a földi paradicsom? Olyan hely, ahol a szakácsok franciák, a rendőrök angolok, a szeretők olaszok, a mérnökök németek, és mindezt a svájciak szervezik.
Milyen a pokol? Olyan hely, ahol a szakácsok angolok, a rendőrök magyarok, a szeretők svédek, a mérnökök románok, és mindezt az olaszok szervezik. ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése