Összes oldalmegjelenítés

2011/08/21

14. nap _ Isle of Wight

Rob, a programszervező nemcsak helyi városnézéseket kínál. Hosszabb, fakultatív kirándulásokat is szervez szombatonként, és kicsit rövidebbeket vasárnaponként. Előre meghirdeti ezeket. Nagyon népszerűek. Baráti ár, baráti társaság. Ha már az ember eljött ilyen messzire, minél több mindent érdemes megnézni!
Isle of Wight az egyik legnépszerűbb angol sziget délen. Rob körutazást szervezett ide, busszal. Már napokkal előbb elkeltek a jegyek. Szerencsére én még időben megvettem, a  csoporttársaimmal együtt.
Korán csörög a vekkerem, nehogy lemaradjak. Rob megmondta, hogy nem vár senkire! Leticia szendvicseket csomagolt nekem az útra, meg gyümölcsöt.  Még egy termoszt is kaptam, ha a nagy rohanásban nem lenne időm otthon kávézni. Teletöltöm gyorsan, és már indulok is a buszhoz. Menet közben szürcsölöm a kávét, hátha felébredek tőle. Az 5-ös busz hamar jön. Hétköznapokon 30-35 percig tart, mire beér a belvárosba. Most 10 sem kell neki. Korán odaérek a találkozóhelyre, mégsem én vagyok az első. A csehek megelőztek. Van idő beszélgetni, így megismerkedek egy kedves cseh angoltanárnővel. Gyönyörűen beszéli az angolt, frissítő kurzuson van egy másik csoportban, Comenius támogatással. Még reggel 7 sincs, és máris van egy új barátom!
A busz pontos és kényelmes. Teljesen megtelik. Rob elmondja, mi fog történni. Southamptonból megyünk át a szigetre komppal, majd egy kis körutazást csinálunk. El is érjük a 9 órási kompot. A Titanic is innen startolt anno. Remélem, több hasonlóság nem lesz vele! Kiszállunk a buszból, és a komp orrába megyünk. 

Kompon

Előttünk az óceán. Van, aki most látja először. Hűvös szél süvít át a pulóveremen, egészen a bőrömig hatol. Ha ilyen Angliában a nyár, ezt kell szeretni!
Szerencsések vagyunk, mert napsütéses idő fogad minket a szigeten! Legalábbis a buszból ezt látjuk! Rob viszont célozgat valamire. – Ha valaki drága frizurát csináltatott mostanában, az ma meg fogja bánni – mondja mosolyogva, miközben az erősen hajladozó fákra mutat.
A sziget nem nagy, megállunk egy mesebeli városban: Sandown. Rob levezet minket a partra. Igen, már láttam a TV-ben: ilyen a tipikus angol beach.
Senki sem fürdik, esetleg csak a lábát áztatja, ahhoz hűvös van.

Strand az óceán partján
Tovább utazunk, a fehér sziklákhoz. Rob kiterel minket a buszból. Most kicsit sétálunk. Séta? Határozott tempóban kaptatunk fel a dombra. Ennek sehol sincsen teteje?

Nekem az összes túrázós holmim egy kis zacskó szemét, amit azért hoztam ki a buszból, mert reméltem, hogy a parkolóban találok kukát. Hát nem volt! Most cipilhetem órákon keresztül, hurrá! Egyszercsak Jordi, az egyik spanyol fiú odajön mellém, kérdezi mit szorongatok olyan féltve a kezemben? A szemetemet - vigyorgok szerencsétlenül. Jordi nem szól semmit. Kiveszi a kezemből, és berakja a hátizsákjába. ... Igen, pontosan ilyenek a spanyolok!
Bő fél óra az út felfelé, de megéri. Itt a sziget csúcsa. Magasan vagyunk, a kilátás pazar. Körbevesz minket az óceán. Odébb a tűsziklák különleges képződményei. Azt is megnézzük, de csak messziről, mert a nagy szél miatt nem megy a libegő. Kár!

Tűsziklák
Visszaindulunk Rob most sem hagy minket unatkozni, sokat tud a sziget történelméről. Örülök, hogy nagyjából értem. Ez is jó nyelvgyakorlás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése