Ma mindenki kicsit szomorú. Utolsó napunk együtt. Soan, a tanárnő estére már repülni fog Törökország felé. Mi is csomagolni kezdünk.
Azért a szokásos pénteki teszt még ilyen ünnepi pillanatokban sem marad ám el!
Utána Carmel, az igazgatóhelyettes érkezik hozzánk. Ünnepélyesen kiosztja a tanúsítványokat. Ez áll benne: sikeresen elvégeztem az Intensive English tanfolyamot . Szuper!
Ebéd után sietek, a magyar kollégákkal elhatároztuk, hogy megnézzük végre a Blenheim Palace-t Woodstockban. Most nem késhetem le a buszt, ez az utolsó lehetőség!
Ebéd után sietek, a magyar kollégákkal elhatároztuk, hogy megnézzük végre a Blenheim Palace-t Woodstockban. Most nem késhetem le a buszt, ez az utolsó lehetőség!
 |
| Blenheim Palace |
Ez a gyönyörű palota Marlborough hercegének a lakhelye, ám egyben múzeumként és szabadidő-központként is üzemel. 1987 óta a világörökség része.
 |
| Kisvonattal is utazhatsz a palotában! A neve: Sir Winston Churchill |
Fontos szerepet játszik az angol történelemben, hiszen itt született Sir Winston Churchill. Meg is nézzük a róla szóló kiállítást.
„Nem ígérhetek mást, csak vért és könnyeket…” hallgatom a híres beszédet eredeti felvételről. Végigfut a hideg a hátamon.
A titkos kertbe menet, a pázsiton leveszem a cipőmet, mezítláb sétálok. Olyan, mint egy puha perzsaszőnyeg. Több hektár asztal simaságú fű, és sehol egy gaz vagy vakondtúrás! Vajon hogy csinálják? Mindenesetre szívesen kölcsönkérném azt a kertészt a mi pici kertünkhöz!
A lepkeházban, ahova kisvonattal jutunk el, hatalmas lepkék és gyönyörű növények csodálói lehetünk. Aztán még beszökünk a labirintusba, záróra előtt néhány perccel. Hiba! Ez a labirintus igazi! Képtelenek vagyunk megtalálni a kis kilátóra vezető utat, pedig folyamatosan ott megyünk el alatta. Így aztán elindulunk kifelé ... azaz indulnánk, de most meg a kijáratot nem találjuk! Eltűnt Rékával együtt! Csak be ne zárjanak ide reggelig! Végül kiszabadulunk, épp az utolsó pillanatban, zárás előtt. Ide még vissza kell jönnöm, hogy megfejtsem a titkát!
A titkos kertbe menet, a pázsiton leveszem a cipőmet, mezítláb sétálok. Olyan, mint egy puha perzsaszőnyeg. Több hektár asztal simaságú fű, és sehol egy gaz vagy vakondtúrás! Vajon hogy csinálják? Mindenesetre szívesen kölcsönkérném azt a kertészt a mi pici kertünkhöz!
A lepkeházban, ahova kisvonattal jutunk el, hatalmas lepkék és gyönyörű növények csodálói lehetünk. Aztán még beszökünk a labirintusba, záróra előtt néhány perccel. Hiba! Ez a labirintus igazi! Képtelenek vagyunk megtalálni a kis kilátóra vezető utat, pedig folyamatosan ott megyünk el alatta. Így aztán elindulunk kifelé ... azaz indulnánk, de most meg a kijáratot nem találjuk! Eltűnt Rékával együtt! Csak be ne zárjanak ide reggelig! Végül kiszabadulunk, épp az utolsó pillanatban, zárás előtt. Ide még vissza kell jönnöm, hogy megfejtsem a titkát!
 |
| Csendélet a lepkeházban |
A városba visszaérve, vacsora után még találkozok a csoporttársakkal, barátokkal. Gondolataink cikáznak Oxford és az otthonunk között. Mindenki mesél egy kicsit a helyről, ahová hazamegy. Járok a sziléziai kisvárosban, a lengyel tóvidéken, a kis faluban a román hegyek között, a spanyol tengerparton, Bajorországban. Én is mesélek Magyarországról, Szegedről. Jó lenne még találkozni! Tervezgetünk.
Aztán eljön a búcsú ideje. Hosszan öleljük egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése