16. nap _ Az angolok szeretik a rendet

A hét jó hangulatban indul. Mindenki a kirándulásokról csacsog. Soant mindig érdekli, mi történt velünk. Kérdezni és tanácsot kérni is lehet tőle bátran.

Amióta itt vagyok, nem volt kétszer ugyanolyan feladat az óráin. Ma társasjátékozunk is.
Ne keresd a boltokban ezt a játékot, házi készítésű! Vannak színes kártyák, rajta angol szavak. Meg van egy tábla bábukkal meg dobókockákkal. Hasonlít a 'Ki nevet a végén'-re.  Amilyen színre lépsz, olyan színű kártyát kell húznod. A rajta lévő szót nem mondhatod ki, hanem körül kell írnod, hogy a csapattársaid rájöjjenek. Ha sikerül, továbbmehetsz. Ha nem, a következő körből kimaradsz. Felszabadultan játszunk, mint a gyerekek.

A szünetekben jókat beszélgetünk a másik három csoport tagjaival is. Már azon gondolkodunk, milyen projektekben tudnánk együtt dolgozni. A spanyolok vannak a legtöbben. Nagyon megszerettem őket. Barátságosak, segítőkészek, vidámak, de mindig tudják hol a határ. Jó csapatjátékosok.

Szünetben

Az ebédhez sem kell kimozdulnunk, mert ebben az egyetemi épületben van egy jó kis menza is. Egészséges, friss a választék. Még magyar szemmel is barátságosak az árak, így aztán nem éri meg kintről hozni ebédet.

Az órák után minden nap elmegyünk valamerre együtt. Igaz: délután négytől ötig nem sok idő marad városnézésre, be kell osztani.

Az angolok szeretik a rendet. A vacsora a szállásomon mindig pontban fél hétkor kezdődik. Nem lehet késni, vagy ha mégis, akkor illik odaszólni. Leticia rendszerint főtt ételt tálal. Nem a hagyományos angol konyhát vezeti, szakácskönyvekből és a TV-ből gyűjti a gyorsan elkészíthető ételek receptjét. Egy fogás van, ami gyakran halból és salátából áll, vagy tésztából valamilyen szósszal. Nekem teljesen megfelel. A vacsinál mindenki együtt van, ilyenkor beszélgetünk kicsit. Mindenki elmondja, mi történt vele aznap.

Örülök, hogy háznál lakhatok, mert így sokkal jobban megismerhetem az itteni embereket. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Van még egy szállóvendég rajtam kívül, egy spanyol fiú. Leticia ennek külön örül, mivel ő is spanyol származású. A fiú csak most érettségizett, így a háziak harmadik gyereke lett. Ha elalszik reggelente, a családfő hangos szemrehányásokkal zavarja az iskolába. Fernando még csak keveset tud angolul, de ha együtt vagyunk, rám való tekintettel így beszélgetnek.