21. nap A leltár

 

Odakint megállíthatatlanul szakad az eső. Macskák és kutyák potyognak az égből – ahogy errefelé mondják. Pedig még beterveztem egy múzeumot! Azt hiszem, annak lőttek!

Mikor érkeztem, szokatlan verőfénnyel várt ez a város. Most ömlik az eső. Pont úgy, mintha tükröt tartana elém! Vajon vannak véletlenek?

Ma van az utolsó napom Oxfordban. Pakolok. Közben próbálom felidézni azt a gyomorszorító érzést, amit akkor éreztem, mikor megérkeztem. Valami visszavonhatatlanul véget ért, valami pedig hamarosan folytatódik. Három hétig újra diák lehettem. Három hét alatt teljesült egy régi álmom.

Otthon vár a családom, a munkám.

Magamban leltárt készítek.

AMIT HOZTAM:

• Néhány ajándék, néhány jellemző dolog Magyarországról
• Üres füzet
• Izgalommal teli lelkesedés
• Némi szorongás
• Nagy várakozások

AMIT VISZEK:

• Néhány emléktárgy, ajándék
• Teleírt füzet
• Kb. 300-400 megtanult, felfrissített szó, kifejezés
• Új módszerek, feladatok, ötletek
• Új barátok, ismerősök
• Új tervek

AMIT ITT HAGYOK:

§        A szívem egy darabját

KÖSZÖNÖM A GRUNDTVIG PROGRAMNAK

KÖSZÖNÖM A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNYNAK

KÖSZÖNÖM A THE LAKE SCHOOL OF ENGLISH OF OXFORD-NAK

KÖSZÖNÖM A MUNKATÁRSAIMNAK

KÖSZÖNÖM A CSALÁDOMNAK

20. nap _Búcsú

Ma mindenki kicsit szomorú. Utolsó napunk együtt. Soan, a tanárnő estére már repülni fog Törökország felé. Mi is csomagolni kezdünk.

Azért a szokásos pénteki teszt még ilyen ünnepi pillanatokban sem marad ám el!

Utána Carmel, az igazgatóhelyettes érkezik hozzánk. Ünnepélyesen kiosztja  a tanúsítványokat. Ez áll benne: sikeresen elvégeztem az Intensive English tanfolyamot . Szuper!

Ebéd után sietek, a magyar kollégákkal elhatároztuk, hogy megnézzük végre a Blenheim Palace-t Woodstockban. Most nem késhetem le a buszt, ez az utolsó lehetőség!

Blenheim Palace

Ez a gyönyörű palota Marlborough hercegének a lakhelye, ám egyben múzeumként és szabadidő-központként is üzemel. 1987 óta a világörökség része.

Kisvonattal is utazhatsz a palotában! A neve: Sir Winston Churchill

Fontos szerepet játszik az angol történelemben, hiszen itt született Sir Winston Churchill. Meg is nézzük a róla szóló kiállítást.

„Nem ígérhetek mást, csak vért és könnyeket…” hallgatom a híres beszédet eredeti felvételről. Végigfut a hideg a hátamon.

A titkos kertbe menet, a pázsiton leveszem a cipőmet, mezítláb sétálok. Olyan, mint egy puha perzsaszőnyeg. Több hektár asztal simaságú fű, és sehol egy gaz vagy vakondtúrás! Vajon hogy csinálják? Mindenesetre szívesen kölcsönkérném azt a kertészt a mi pici kertünkhöz!
A lepkeházban, ahova kisvonattal jutunk el, hatalmas lepkék és gyönyörű növények csodálói lehetünk. Aztán még beszökünk a labirintusba, záróra előtt néhány perccel. Hiba! Ez a labirintus igazi! Képtelenek vagyunk megtalálni a kis kilátóra vezető utat, pedig folyamatosan ott megyünk el alatta. Így aztán elindulunk kifelé ... azaz indulnánk, de most meg a kijáratot nem találjuk! Eltűnt Rékával együtt! Csak be ne zárjanak ide reggelig! Végül kiszabadulunk, épp az utolsó pillanatban, zárás előtt. Ide még vissza kell jönnöm, hogy megfejtsem a titkát!

Csendélet a lepkeházban

A városba visszaérve, vacsora után még találkozok a csoporttársakkal, barátokkal. Gondolataink cikáznak Oxford és az otthonunk között. Mindenki mesél egy kicsit a helyről, ahová hazamegy. Járok a sziléziai kisvárosban, a lengyel tóvidéken, a kis faluban a román hegyek között, a spanyol tengerparton, Bajorországban. Én is mesélek Magyarországról, Szegedről. Jó lenne még találkozni! Tervezgetünk.

Aztán eljön a búcsú ideje. Hosszan öleljük egymást.

19. nap _ Cream tea

Soan sokat mesél az angolok szokásairól.

Szeretik a pontosságot: elkésni főbenjáró bűnnek számít...

Nagyon szervezettek, szeretik a szabályokat.

Ez igaz! Ha 3 embernél több szeretne felszállni egy buszra, akkor már sorbanállnak a buszmegállóban!

Imádnak teázni.

Soan szerint ki kell próbálnunk a „cream tea”-t.
Naná, hogy kipróbálom! Suli után városnézés, és pontban ötkor be egy kávézóba! Nem mindenhol árulnak ilyesmit. A spanyol és a lengyel lány furcsán néz rám: minek teát rendelni, amikor sör is van? Ráadásul az még olcsóbb is! Én viszont hajlíthatatlan vagyok! Tudod, már írtam: élj úgy, mit a helyiek. (Na nem, mintha a sör nem lenne eléggé helyi szokás, a lányoknak ebben  igazuk van.)

http://en.wikipedia.org/wiki/Cream_tea

Nehogy azt hidd, kedves naplóm, hogy a „cream tea” valami krémes állagú tea! Sima angol tea (erős, sötét, tejjel) meg egy speciális mazsolás sütike, forrón, vajszerű krémmel (amit ők tejfölnek mondanak), finom eper- vagy málnalekvárral. Bőven elég uzsira, már a felével jóllakok. Így legalább jut belőle kóstoló  a söröző  társaimnak is!

18. nap _ A „csodatükör”

Ma feltalálók vagyunk! Soan azt a feladatot adta, hogy 3 fős csoportokban találjunk fel valamit, majd ezt prezentáció formájában ismertessük a többiekkel. Én két spanyollal vagyok egy csoportban. Végül egy csodatükröt „találunk fel”. A számítógéphez lehet csatlakoztatni, és ha az Interneten vásárol valaki egy ruhát, egy kattintással megnézheti, hogy áll rajta.

Naná, hogy egy fiú volt az ötletgazda! Jordi! Végül is jogos: melyik férfi szeret boltban ruhát próbálgatni?

Lázasan rajzolunk, tervezünk, aztán előadjuk. Én vagyok az asszisztens, aki a költségeket magyarázza. Sikerül is meggyőznöm a hallgatóságot, hogy mennyire megéri.

A többiek is jó ötletekkel rukkolnak elő: popsitörlős pelenka, harisnya spray.

A végén szavazás. Mi vagyunk a győztesek! Hurrá!

17. nap _ „College kommandó”

Mostanában gyakran gondolok arra, hogy nemsokára eltelik ez a három hét. Pedig az elején milyen hosszúnak tűnt!

Ma megint rövid napunk van, délután városnézés. Én a „college kommandóhoz” csatlakozok.

Magdalen College

Ha megkérdezed, hogy hol van az egyetem Oxfordban, a helyiek azt válaszolják, hogy mindenhol körülötted. Eleinte ezt nem értettem, de most már kezdek rájönni, hogy ez tényleg így van. Oxfordban 22 college van, mindegyik egyedi, és a többségük igazi látnivalót nyújt. Itt élnek az egyetemisták. Itt laknak, itt esznek. Az egész college együtt étkezik, hosszú asztaloknál. A tanároknak külön asztal dukál, egy emelvényen. Úgy hírlik, a menüjük is más. A tanulás egy részét is itt bonyolítják. Vannak tutorok, akik külön is foglalkoznak velük, van jól felszerelt könyvtár, kápolna. Kívülről ódon, belül állítólag modern. 

Ebédlő a Christ Church-ben 

A turistáknak rendszerint a csodálatosan karbantartott belső kerteket, a kápolnát és az étkezőt mutatják meg. Pedig szívesen bekukkantanék a privát helyekre is! Mindig az a legvonzóbb, ami tilos.  (Titokban megsúgom kedves naplóm, hogy sikerült is belesnem a Balliol College egyik lakóépületébe. Csakhogy nem volt ott semmi érdekes: szobák, fürdőszobák.)

16. nap _ Az angolok szeretik a rendet

A hét jó hangulatban indul. Mindenki a kirándulásokról csacsog. Soant mindig érdekli, mi történt velünk. Kérdezni és tanácsot kérni is lehet tőle bátran.

Amióta itt vagyok, nem volt kétszer ugyanolyan feladat az óráin. Ma társasjátékozunk is.
Ne keresd a boltokban ezt a játékot, házi készítésű! Vannak színes kártyák, rajta angol szavak. Meg van egy tábla bábukkal meg dobókockákkal. Hasonlít a 'Ki nevet a végén'-re.  Amilyen színre lépsz, olyan színű kártyát kell húznod. A rajta lévő szót nem mondhatod ki, hanem körül kell írnod, hogy a csapattársaid rájöjjenek. Ha sikerül, továbbmehetsz. Ha nem, a következő körből kimaradsz. Felszabadultan játszunk, mint a gyerekek.

A szünetekben jókat beszélgetünk a másik három csoport tagjaival is. Már azon gondolkodunk, milyen projektekben tudnánk együtt dolgozni. A spanyolok vannak a legtöbben. Nagyon megszerettem őket. Barátságosak, segítőkészek, vidámak, de mindig tudják hol a határ. Jó csapatjátékosok.

Szünetben

Az ebédhez sem kell kimozdulnunk, mert ebben az egyetemi épületben van egy jó kis menza is. Egészséges, friss a választék. Még magyar szemmel is barátságosak az árak, így aztán nem éri meg kintről hozni ebédet.

Az órák után minden nap elmegyünk valamerre együtt. Igaz: délután négytől ötig nem sok idő marad városnézésre, be kell osztani.

Az angolok szeretik a rendet. A vacsora a szállásomon mindig pontban fél hétkor kezdődik. Nem lehet késni, vagy ha mégis, akkor illik odaszólni. Leticia rendszerint főtt ételt tálal. Nem a hagyományos angol konyhát vezeti, szakácskönyvekből és a TV-ből gyűjti a gyorsan elkészíthető ételek receptjét. Egy fogás van, ami gyakran halból és salátából áll, vagy tésztából valamilyen szósszal. Nekem teljesen megfelel. A vacsinál mindenki együtt van, ilyenkor beszélgetünk kicsit. Mindenki elmondja, mi történt vele aznap.

Örülök, hogy háznál lakhatok, mert így sokkal jobban megismerhetem az itteni embereket. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Van még egy szállóvendég rajtam kívül, egy spanyol fiú. Leticia ennek külön örül, mivel ő is spanyol származású. A fiú csak most érettségizett, így a háziak harmadik gyereke lett. Ha elalszik reggelente, a családfő hangos szemrehányásokkal zavarja az iskolába. Fernando még csak keveset tud angolul, de ha együtt vagyunk, rám való tekintettel így beszélgetnek.

15. nap _ Lehet, hogy én soha nem leszek miniszterelnök?

Végre egy kis lazítás! Ágyban maradok, ameddig jólesik. Leticia csodálkozik is. Volt egy tervem mára, de elbizonytalanodok, mert az időjárás-előrejelzés esőt mond délutánra. A Blenheim Palace-ba szerettem volna kimenni. Ez néhány kilométer Oxfordtól.

A csoporttársaim elmentek Robbal Shakespeare szülővárosába, Stratford Upon Avonba. Szép kis kirándulás az is, de én már jártam ott, ezért nem jelentkeztem.

Végül mégiscsak elindulok a palotába. Azaz csak félig, mert pont az orrom előtt megy el a távolsági busz. A következő csak egy óra múlva indul. Végül maradok Oxfordban, itt is van elég látnivaló.

A belvárosban soha nem látott tömeg fogad. Vasárnap van, megszállták a várost a turisták. Úgy döntök, átadom nekik az elsőbbséget. Én még itt leszek később is, kisebb tömegben is megnézhetem a látványosságokat.
Élvezem a forgatagot a sétálóutcán, majd elindulok a Cherwell felé. Reménykedek, hátha a Magdalen College-ba beférek! Már régóta meg szeretném nézni. Minden nap látom a buszból, szépnek tűnik. Közben háromszor is összefutok a magyar lányokkal, Rékával és Tündével. Végül úgy döntünk, együtt mászkálunk. A Magdalen zárva – ez nem az én napom. Séta közben Rékáéknak elmesélem Rob történetét a kocsmáról, ahol híres emberek sokat tudtak inni. Mint például Bill Clinton, vagy a 23. ausztrál miniszterelnök, Bob Hawke – még zsenge egyetemista korában. Őt a helyiek mágikus tisztelettel emlegetik, mivel világrekordot állított fel: 11 másodperc alatt 1 yard (= kb. 1,4 liter ) sört ivott meg! Nem semmi! Lehet, hogy én soha nem leszek miniszterelnök?

Bob Hawke sörivó rekordjának emlékére táblát is állítottak

14. nap _ Isle of Wight

Rob, a programszervező nemcsak helyi városnézéseket kínál. Hosszabb, fakultatív kirándulásokat is szervez szombatonként, és kicsit rövidebbeket vasárnaponként. Előre meghirdeti ezeket. Nagyon népszerűek. Baráti ár, baráti társaság. Ha már az ember eljött ilyen messzire, minél több mindent érdemes megnézni!

Isle of Wight az egyik legnépszerűbb angol sziget délen. Rob körutazást szervezett ide, busszal. Már napokkal előbb elkeltek a jegyek. Szerencsére én még időben megvettem, a  csoporttársaimmal együtt.

Korán csörög a vekkerem, nehogy lemaradjak. Rob megmondta, hogy nem vár senkire! Leticia szendvicseket csomagolt nekem az útra, meg gyümölcsöt.  Még egy termoszt is kaptam, ha a nagy rohanásban nem lenne időm otthon kávézni. Teletöltöm gyorsan, és már indulok is a buszhoz. Menet közben szürcsölöm a kávét, hátha felébredek tőle. Az 5-ös busz hamar jön. Hétköznapokon 30-35 percig tart, mire beér a belvárosba. Most 10 sem kell neki. Korán odaérek a találkozóhelyre, mégsem én vagyok az első. A csehek megelőztek. Van idő beszélgetni, így megismerkedek egy kedves cseh angoltanárnővel. Gyönyörűen beszéli az angolt, frissítő kurzuson van egy másik csoportban, Comenius támogatással. Még reggel 7 sincs, és máris van egy új barátom!

A busz pontos és kényelmes. Teljesen megtelik. Rob elmondja, mi fog történni. Southamptonból megyünk át a szigetre komppal, majd egy kis körutazást csinálunk. El is érjük a 9 órási kompot. A Titanic is innen startolt anno. Remélem, több hasonlóság nem lesz vele! Kiszállunk a buszból, és a komp orrába megyünk. 

Kompon

Előttünk az óceán. Van, aki most látja először. Hűvös szél süvít át a pulóveremen, egészen a bőrömig hatol. Ha ilyen Angliában a nyár, ezt kell szeretni!

Szerencsések vagyunk, mert napsütéses idő fogad minket a szigeten! Legalábbis a buszból ezt látjuk! Rob viszont célozgat valamire. – Ha valaki drága frizurát csináltatott mostanában, az ma meg fogja bánni – mondja mosolyogva, miközben az erősen hajladozó fákra mutat.

A sziget nem nagy, megállunk egy mesebeli városban: Sandown. Rob levezet minket a partra. Igen, már láttam a TV-ben: ilyen a tipikus angol beach.
Senki sem fürdik, esetleg csak a lábát áztatja, ahhoz hűvös van.

Strand az óceán partján

Tovább utazunk, a fehér sziklákhoz. Rob kiterel minket a buszból. Most kicsit sétálunk. Séta? Határozott tempóban kaptatunk fel a dombra. Ennek sehol sincsen teteje?

Nekem az összes túrázós holmim egy kis zacskó szemét, amit azért hoztam ki a buszból, mert reméltem, hogy a parkolóban találok kukát. Hát nem volt! Most cipilhetem órákon keresztül, hurrá! Egyszercsak Jordi, az egyik spanyol fiú odajön mellém, kérdezi mit szorongatok olyan féltve a kezemben? A szemetemet - vigyorgok szerencsétlenül. Jordi nem szól semmit. Kiveszi a kezemből, és berakja a hátizsákjába. ... Igen, pontosan ilyenek a spanyolok!

Bő fél óra az út felfelé, de megéri. Itt a sziget csúcsa. Magasan vagyunk, a kilátás pazar. Körbevesz minket az óceán. Odébb a tűsziklák különleges képződményei. Azt is megnézzük, de csak messziről, mert a nagy szél miatt nem megy a libegő. Kár!

Tűsziklák

Visszaindulunk Rob most sem hagy minket unatkozni, sokat tud a sziget történelméről. Örülök, hogy nagyjából értem. Ez is jó nyelvgyakorlás!

13. nap_ Végül mindenki elégedett

Reggel arról faggatjuk egymást, hogy ki az, aki még a pub után tanult a pénteki tesztre. 
Igen, megint péntek van, azaz a tudásszintmérés napja. Csoporttársaim izgulnak nagyon. Én meg az öreg rókák  tapasztalt fölényével nyugtatgatom őket. A teszt megint szigorúan kéri számon az aktuális héten tanultakat.  Újra közösen javítunk. Ha valamit nem tudtunk, azt  még átbeszéljük. Végül mindenki elégedett. A fogalmazásainkat viszont Soan hazaviszi, csak hogy ne unatkozzon a hétvégén. J

Délutánra közös programokat szervezünk. Kis csapatokat alkotunk, attól függően, ki mit szeretne látni. Én a múzeumos csapattal tartok. Oxfordban hét olyan múzeum van, amit ingyenesen lehet megnézni. Ezen a délutánon csak kettőre van idő. Gyorsan öt óra lesz, és mire az Oxford Museum-hoz érünk, már zárva találjuk. Nem baj, majd máskor. Ma sietni kell haza, mert holnap korán kelünk.  Kirándulni fogunk.

12. nap _ Mit tesznek ezek az angolok a sörbe?

Még napközben elhatározzuk, hogy este közösen elmegyünk a pub-os programra. Az iskola ugyanis nem csak kulturális- és sportprogramokkal kedveskedik nekünk: minden csütörtökön este nyolckor találkozhat az összes tanár és diák egy előre kijelölt helyi pubban. Szándékosan nem kocsmát írok. A pub errefelé több annál.

Head of the river

A  Head of the river  Oxford egyik legszebb pub-ja. Ott fekszik, ahol a Temze derékszögben elkanyarodik a belvárosnál, így szemből végignézhetsz a folyón. Remek terasza van. Esténként fűtik is. Hiába van nyár, naplemente után hűvösre fordul az idő. Itt van ma a találkozó. Tényleg szinte mindenki eljött az iskolából: tanárok, diákok. Nagy a hangzavar. A környezet gyönyörű, a társaság jó.

Angliában a pub – vagy ha úgy tetszik, kocsma – nem pusztán az italozás színtere. Minden rendes angol ember itt találkozik a barátaival, kollégáival. Társadalmi események színtere. Itt aztán lehet gyakorolni az angolt! Próbáld csak ki! Egy pohár sör után elillannak a gátlások, és azon veszed észre magad, hogy folyékonyan beszélsz angolul. Nem is tudtad, hogy képes vagy rá! Mit tesznek ezek az angolok a sörbe? 

11. nap _ Hurrá, nem vagyok egyedül!

Soan tudja, hogyan építse fel a gyakorlatokat, hogy színesek legyenek. Délután vetít nekünk az angol társadalmi osztályokról. Ez a kérdés itt még ma is fontos, de ritkán beszélnek róla. Ki milyen házban lakik? Hogyan tudom megállapítani valakiről a társadalmi rangját az öltözködése, vagy a kutyája alapján? Milyen szavakat használhatunk barátok között, és hogyan mondjuk el ugyanazt hivatalos stílusban? Fantasztikus, hogy ilyeneket is tanulunk! A nyelv változik, és Soan kikereste nekünk az elmúlt év legújabb kifejezéseit. Én, aki a nyelvvizsgámra egy 50-es évekből származó könyvből készültem (fogalmam sincs, miért, ezt kaptam meg olcsón), csak tátom a számat. Meg szorgalmasan jegyzetelek. A szótárfüzetem szépen telik. Otthon átírok mindent tematikusan a kis házi készítésű szótanuló programomba, amit Bea barátnőmtől kaptam. Így gyakorolok még esténként, nehogy elvesszen ez a sok hasznos infó.

Ebédszünetben átmegyek az iskola központjába. A faliújságnál magyar szavakra leszek figyelmes. Két ismeretlen lány tanakodik valamiről. Hamar megbarátkozok velük. Kiderül, hogy tanítónők, és ezen a héten érkeztek a Comenius program támogatásával. Hurrá, nem vagyok egyedül!

10. nap _ English zone

Új csoportomról hamar kiderül, hogy jó kis csapat lesz. Spanyol, román, cseh, lengyel, katari csoporttársaim vannak. Meg egy magyar „fiú”, aki egyébként Németországban él és dolgozik. Nem beszélhetünk egymással magyarul, mert az iskola „English zone”. Azért a spanyolokat (ők többen is vannak itt) néha rajtacsípjük egy kis anyanyelvű trécselésen! Olyankor a tanárnő szigorúan néz.

Élvezzük a közös tanulást. Soan tapasztalt: az első időkben csupa olyan feladatokat ad, ami segíti az összekovácsolódást. Irányított kérdéseket teszünk fel egymásnak, aztán elő kell adni a többieknek mindent, amit megtudtunk a másikról. Már a neveket is majdnem sikerült megjegyeznem, pedig ebben nem vagyok jó.

Ma kedd van, tehát rövid nap. A délután a városnézésé. Rob az előtérben vár minket. Szitáló esőben indulunk. Mi esőkabátban, Rob egy szál pólóban. Hogy bírja? 

Városnézés az esőben

Határozott léptekkel vezet minket a Broad Street felé. Időnként megállunk és hallgatjuk a színes történeteket Oxfordról. Nem is tudtam, hogy Tolkien itt írta híressé vált regényét! Megmutat néhány college-t, mesél arról, hogy élnek itt az egyetemisták még ma is. Ha most kezdeném, akkor mindent megtennék, hogy itt tanulhassak. A könyvtárról sokat mesél. Napi négy-ötezer kötettel gazdagodik. Döbbenet. Ha egy könyv  az Egyesült Királyságban megjelenik, ide is szállítanak belőle.

A könyvtár olvasóterme

A program után néhány csoporttársammal itt maradunk, megkívántuk az ódon könyvek illatát. Befizetünk egy angol nyelvű vezetett túrára, mert csak így mehetünk be a régi könyvtárba. Belélegezzük a történelmet.

9. nap _ Új csoporttársak

Reggel kilenc óra előtt errefelé még hűvös van. A Temze nyugodt és rezzenéstelen. Néha egy-egy kishajó fodrozza csak fel a hullámokat. A hattyúk is lustán úszkálnak, nyakukat nyújtogatják.  Az egyik lakóhajón most isszák a reggeli kávét. Jó nekik! Minden reggel a vízen ébrednek.

Ezek a lakó alkalmatosságok hosszúak és keskenyek. A partról áramot is kapnak, mint egy kempingben. Főleg nyugdíjasokat látok rajtuk. Vannak, akik még konyhakertet is üzemeltetnek itt. A hajó teteje sima, elfér rajta egy csomó cserép, benne saláta, bab, borsó. Vicces látvány, viszont nem rossz ötlet. 

A Temze reggel

Ma új szerzeményemmel, a biciklivel megyek az iskolába. Mennyivel jobb így, mint a zsúfolt buszon! A város zaja távolinak tűnik, pedig már közeledek a központhoz.

Az egyetemi sportpályák közelében felpezseg az élet. A sportosabb egyetemisták már javában eveznek. Biztosan gyúrnak a nagy evezős regattára, amit már évszázadok óta minden tavasszal megrendeznek, hogy kiderüljön: abban az évben az oxfordi vagy a cambridge-i diákok a jobbak.

Az iskolába gyorsabban érek be, mint a busszal. Az ugyanis rendszerint csigalassúsággal vonszolja magát a reggeli dugóban, zsúfolásig megtelve. Most már értem, hogy a képeslapokon miért mutatnak öltönyös diákokat biciklin száguldva!

Ma van a szokásos kéthetenkénti turnusváltás. Csoportom teljesen megújul. A hely is új. Annyi diák jött, hogy minket, „komolyabb” felnőtteket átköltöztetnek egy kb. 200 méterre fekvő egyetemi épületbe. Minden nagyon modern. 2006-ban adták át, az EU támogatásával. Kártyát kapunk, azzal lehet bejutni. Nem bánkódok a csere miatt.

Az új csoporttársaim hozzám hasonlóak. Az iskola erre is figyel. Többen pedagógusok közülük, néhányan szintén a Grundtvig vagy Comenius program támogatásával jöttek, mint én. Soan marad a tanárom, Lesley másik csoportot kap

8. nap _ Iffley Lock

Ez az első vasárnapom Oxfordban. Ideje várost nézni! Kellemes, napos idő van. Már régóta irigykedve nézem a sok biciklist a városban. Jó nekik, szabadon száguldhatnak! Errefelé sokan kerekeznek, amolyan életforma. 

Forrás: http://cyclinginfo.co.uk/blog/cycling/cycling-in-oxford-50-pictures/

Elhatározom, hogy mindenképpen kölcsönzök egy kerékpárt. Azzal tudok a legtöbbet látni a városból.

Bemegyek a legközelebbi bicikliboltba. Mondják, foglalkoznak bérbeadással, de rosszul leszek az áraiktól.

Irány a belváros! Az idegenforgalmi iroda előtt megtalálom, amit kerestem. Nagy plakát hirdeti: Bérelj biciklit! Plakát van, ember viszont nincsen hozzá. Kiderítem, hogy a gazda nem mindig van a helyén, fel kell hívni. Tárcsázom hát a hirdetésen virító számot. Felveszi. Tört angolsággal magyarázom, mit szeretnék. Kérdezi, hol lakok. Megmondom a címet. Fél óra múlva ott lesz a biciklivel. Ha ezt tudom, nem buszozok be a belvárosba!  Nagy rohanás árán sikerül 20 perc alatt megtennem az utat a szállásomig. A háziaknak elmesélem a történetemet. Legalább olyan izgatottak lesznek, mint én: a házhozszállítás nekik is újdonság.

A kölcsönzős pontos, egy furgonnal érkezik. Kisereglünk mindannyian. Agyváltós bicajt kapok. Ennek örülök, mert az otthonim is olyan, szeretem. Hiányolom róla a csomagtartó kosarat. Kapok azt is. Minél hosszabb időre bérelek, annál kedvezőbb az ár. Három nap mellett döntök. Azalatt igazi oxfordinak érezhetem magam. Háziasszonyom már mutatja is, hogyan tudom betolni a kertbe éjszakára. A kölcsönzős – egy fiatal fiú – megígéri, hogy ugyanígy el is szállítja a kisbusszal, ha lejár a bérlet. A szállítás ingyenes, és még kaució sincs. Tetszik a szisztéma!

Leticia annyira belelkesedik, hogy már hozza is a térképet. Ő is szeretett biciklizni a gyerekek születése előtt. Mutatja, hogy nem messzire tőlük le tudok menni a Temze partjára, ahol kerékpárút visz, és egészen a belvárosig eljuthatok. Semmi autó közben. Igen, ez kell nekem! Már indulok is.

Iffley Lock a hely neve, ahol leérek a folyópartra. Ez Oxford új arca, csodálatos! 

Iffley Lock

A Temze itt még gyerekkorát éli, nem túl széles. Lakóhajók járnak rajta, mint Hollandiában. Van két kinyitható híd, azon tudok átmenni, ha éppen bezárják. Innen a név. Még az 1600-as években kezdték el építeni. Kis révészház is van itt, hattyúkkal és gyönyörű virágokkal. Odébb nádfedeles lakóházak. Olyan szép, hogy az már majdnem giccses. Öt kilométer innen a belváros. Nagyon élvezem a biciklizést, vacsoráig tekergek.

7. nap _ Ha meg akarsz ismerni egy várost, élj úgy, mint a helyiek

Az első hétvége. Ha meg akarsz ismerni egy várost, élj úgy, mint a helyiek! Ez most nem nehéz, mert családnál lakok. Azt eszem, amit ők, akkor, amikor ők. Sokat lehet velük beszélgetni. Ez a nyelvgyakorlás szempontjából is hasznos.

Ha idegen városban vagyok, mindig elmegyek a helyi piacra. Úgy, ahogy a helyiek. Oxfordban több piac is van. A legnagyobb a Covered Market a főutcán. Ez minden nap nyitva van, egyszer már bepottyantam. Finom, érett, házi készítésű sajtot kóstoltam. Egyébként a hely hasonlít az itthoni vásárcsarnokokra, van minden, a zöldségtől a cipőig. Jól meg lehet ismerni a helyi termékeket. Meg jókat lehet beszélgetni, eladókkal, vásárlókkal. Szívesen szóba elegyednek.

Most nem ide készülök, hanem egy kisebb piacra, a szállásom közelében. Az Interneten fedeztem fel, egy iskola tornatermében van, csak néhány buszmegálló. A háziasszonyom szerint túl kicsi. Engem ettől csak még jobban érdekel! 

El is indulok időben, nehogy lemaradjak a lényegről. Rosszul teszem. Várnom kell a bejáratnál, a piac ugyanis 10:00-kor nyit. Ez nálunk  teljesen szokatlan! Nem baj, van időm.

A kelet-oxfordi közösségi piac egy kis, barátságos helyi piac, amely biztosítja a kapcsolatot a helyi termelők és vásárlók között. Minden árus és áru 30 mérföldes körzeten belülről érkezik ide: kenyér, tojás, tej, zöldség, sajt, különböző húsok,  valamint egy sor egyéb termék, például ékszerek, ruhák és használt könyvek. Ha valaki úgy gondolja, süt néhány házi tortát, vagy készít szendvicseket, és kijön velük. Vannak még vegetariánus ételek indiai tálalásban,  de érdekes zöldségek is akadnak. 

Forrás: http://www.eastoxfordmarket.org.uk/

Hosszabb időt töltök a használt könyveknél. Ezek a gyengéim, de most erős maradok: ha túlsúlyos lesz a bőröndöm  hazafelé a repülőn, az sokba fog kerülni.

Azért nem megyek haza vásárfia nélkül! A kenyértésztából készült sünik mellett döntök. Olyanok, mint az igaziak, de mindenük ehető. A szemük szegfűszegből van, a tüskéik peckesen állnak, pedig az is tészta,  nem tudom, hogy csinálták.

Viszek belőlük Andoninak és Sophiának is.

6. nap _ Péntek a tesztek napja

Már egészen otthon érzem magam a nyelviskolában.

A tanár nem előadó, aki minél több száraz elméletet szeretne beléd tömni, hanem inkább facilitátor. A felnőtt tanuló segítője, irányítója. Nem oszt parancsokat, nem követel, hanem motivál. Érdekes, feladatokkal vezet be egy-egy témát. Észre sem veszed, és már nyelvtanozol. Magadtól ébredsz rá arra, hogy mi az, amit nem tudsz. Ettől belső motivációt szerzel, ami teljesítményre, felfedezésre sarkall.

Ma péntek van, a tesztek napja. Ez is egy jó gyakorlat. Pénteken megmérjük, mi maradt meg a tanultakból azon a héten. A teszt nem könnyű. Egy óra alatt vagy tíz oldal feladatot ki kell tölteni. Lesley kéri, hogy ne stresszeljük magunkat miatta, ez csak afféle visszajelzés. Magunknak, a tanárnak, az iskolának. Ezért közösen javítjuk, megbeszéljük a hibákat. Abból lehet a legtöbbet tanulni.
Elmegy vele a délelőtt nagy része. A végére viszont rájövünk, hogy tényleg nincs miért aggódni.

Amúgy a péntek a másik rövid nap, egy órakor végzünk. Én először bepótolom azt, amire nem futotta idáig. Először irány a könyvtár! Mármint az iskoláé, ugyanis az is van neki. A könyvek színes szalagokkal vannak megjelölve, nehézségi szint szerint. Választok magamnak egy vékony Maugham kötetet. Egy kicsit ugyanis tartok attól, hogy hosszú lesz a hétvége. Bebiztosítom hát magam alaposan.

Van audio szoba is, ahonnan hanganyagokat lehet kölcsönözni, vagy éppen helyben hallgatni. Jól felszerelt ez a nyelviskola! Mindenre gondolnak. Van még folyóirat-olvasó, klubszoba, na meg konyha, amit nagyon megkedveltem. Oda van készítve a kávé, angol tea, tej, ásványvíz. Ezen kívül van vízforraló, hűtő és mikró is. Mindenki szabadon garázdálkodhat, nem kell semmiért fizetni. Ha az ebédedet itt szeretnéd elfogyasztani, csak meg kell melegítened, amit hoztál. Meg persze elrámolnod magad után. Itthon is meg kéne ezt honosítani. A felnőttek szeretnek gyakran kávézni, teázni. Jobb a közérzet, ha mindez bármikor ingyen elérhető.

Végül két DVD filmet is hazaviszek, hátha esős hétvége lesz. Aztán irány a belváros, csak úgy lazán nézelődni.

5. nap _ Multinacionális környezet

Készen lettem a házimmal, de a szótanulásba belealudtam. Na mindegy, majd máskor…

A csoportomból a fiatalabbak (ők 20 év körüliek) nálam sokkal lazábban kezelik ezt a kérdést. Lesley ezt mosolygós dorgálással nyugtázza. Én próbálom kihozni ebből a rövid időből a maximumot.

Az iskola azt ígérte, hogy multinacionális környezetet alakítanak ki minden csoportban. Sikerült nekik. Heten vagyunk, hat országból. Két olasz lány van, de nem ismerték egymást régebben. Van egy francia lány, egy német fiú meg egy holland, ők már az előző héten is együtt tanultak. Andrea, a spanyol lány, meg én csatlakoztunk ezen a héten. Ezt a sokszínűséget nagyon élvezem. Ma például arról is beszélgettünk, hogy melyik országban adnak borravalót, melyikben nem. Ha külföldön vagy, nem árt ismerned a szokásokat, különben ne csodálkozz, ha csúnyán néznek rád! A német fiú aranyos volt, mondta, hogy a németeknél ez nem szokás, kivéve az ő családtagjait, akik mindig adnak borravalót külföldön. Ebből aztán szállóige lett.

Ja, meg „tanultunk” egy ’multinacionális’ viccet is. Ha kíváncsi vagy rá megosztom veled, csak meg ne sértődj valamin!

Milyen a földi paradicsom? Olyan hely, ahol a szakácsok franciák, a rendőrök angolok, a szeretők olaszok, a mérnökök németek, és mindezt a svájciak szervezik.

Milyen a pokol? Olyan hely, ahol a szakácsok angolok, a rendőrök magyarok, a szeretők svédek, a mérnökök románok, és mindezt az olaszok szervezik. ☺

4. nap _ Te jó ég, hogyan osszam be a maradék időmet?

Szerda. Ma lesz az első keménynek ígérkező napom a nyelviskolában. A hétfő délelőtt elment a tudásszintmérőkkel, a kedd délután a városnézéssel. Szerda és csütörtök teljes nap lesz. Nem mintha tartanék ettől, inkább kíváncsian várom, mennyit tudnak a fejünkbe verni délelőtt kilenctől délután négyig. Meg hogy mire vagyok képes még utána.

Délelőtt mindig Lesley-vel vagyunk. Nyelvtan, gyakorlás. Azt hinnéd unalmas, de nem. Az órák változatosak és színesek. Sokat nevetünk közben. Sok a csoportmunka. Ki az az elvetemült, aki kockára tenné csoporttársai sikerét a saját figyelmetlensége miatt? Senki, így mindenki a maximumot hozza ki magából. Ha valamit nem tudsz, kisegítenek a csoporttársaid. Azzal is tanulsz. Nem közvetlenül a tanárral kommunikálsz, hanem a veled hasonszőrűekkel. Így hamarabb leveted a gátlásaidat. Könnyebb az ismerkedés is, a feladatok megoldása közben sokat tudunk mutatni magunkból.

A délután a kommunikációs gyakorlatoké. Újabb jele a profizmusnak. Ahogy fáradsz, egyre érdekesebbek és lazábbak az órák. Ilyenkor másik tanárunk van. Soan, egy édes, vörös hajú, kék szemű walesi tanárnő. Ő is vidám, ugyanakkor határozott. Délután nincsen elmélet, se nyelvtan. Van viszont társasjáték, mint ma. Scruples a neve. Lódítani kell benne, miközben mindenki szóhoz jut. Aztán szavazunk, kinek hiszünk, és kinek nem. A végén persze kiderül az igazság.

Szóval elrepül az idő reggeltől késő délutánig. És még házit is kaptunk! Ráadásul elhatároztam, hogy minden este átnézem, rendszerezem a tanulnivalókat.

Te jó ég, hogyan osszam be a maradék időmet?

3. nap _ Ismerkedés

Ráérek kicsit később indulni reggel, mivel már „tudom” az utat. Ma kezdődik az igazi nyelvtanulás! Két tanárunk van. A délelőtt Lesley-é. Kedves, vidám, színesek az órái. Hamar megkedvelem. Még a szünetben is törődik velem. Látja, hogy a faliújság előtt téblábolok. Ma kedd van, ezért délután nincs tanítás. Helyette társas programok.

Punting

Lehet választani is: punting, azaz csónakázás a Cherwellen, vagy meglátogathatjuk a Christ Church-t, idegenvezetővel. Melyik ujjamat harapjam meg? Legszívesebben mindkettőre elmennék Lesley észreveszi a tanácstalanságomat, hozzám siet. A puntingot most nem javasolja. Piszkos a Cherwell, ha beleesünk, az nem kellemes. Na, nekem ez elég meggyőző, a Christ Church mellett döntök. Nevetünk Lesley-vel.

Jó döntés volt. A Christ Church Oxford egyik leghíresebb college-a. Rob az idegenvezetőnk. Fiatal, lendületes és kiváló angol humora van. Öröm vele a városnézés. Megtudom, hogy ő hivatásos szabadidő-szervező, több nyelviskola diákjainak szervezi a programokat. Erre született. Tudja a történelmet, és sajátos vicces köntösben adja elő. A társaság is jó. Én a korombeliekkel tartok, az iskola huszonévesei inkább ’puntingolni’ mentek. Útközben is angolt gyakorolok. Beszélek finn, orosz, román, argentin kollégákkal. Sokan közülük szintén a Comenius vagy a Grundtvig program támogatásával jöttek. Hurrá, nem vagyok egyedül! Már ezért is érdemes volt eljönni!

Christ Church

Robtól sok érdekeset megtudunk a híres helyről. Itt élt Alice, mivel édesapja itt dolgozott. Lewis Carroll híres meséjének sok a valóságalapja, ami ide köthető. Na és itt van Harry Potter! A filmek helyszínét nagyrészt ez a college ihlette. Tényleg hasonlít, főleg az étkező, amely még ma is működik  mint az egész college. Megtudom azt is, hogy Rob régen itt dolgozott. Sokat tud a helyről. Elmondja, hogy az itteni óra miért késik mintegy öt percet. Ha kíváncsi vagy rá, nézz utána az Interneten! (Vagy kérdezz meg engem J)

2. nap _ Bele a mély vízbe

Még segítségre szorulok. Leticia magyarázza el, hogyan jutok el az iskoláig. Nagyon rendes, mindenre gondol. Várostérképet is ad.
A buszmegálló közel van. Nagyon furcsa, hogy a közlekedésben minden fordítva működik. Majdnem az ellenkező irányba szállok fel. Még jó, hogy nem autóval vagyok, bajban lennék a vezetéssel!

Az angolok gyakorlatiasak. A buszsofőrtől lehet bérletet venni. Mikor a belvárosba érünk, érdeklődök, hogy hol kell leszállni. A Carfax torony. Jellegzetes hely, csinos  régi óratorony. Időben indultam, még van időm. Megint kérdezősködnöm kell. Végre megtalálom a Park End Street-et, itt kellene lenni az iskolának. De hol? Újabb kör...
Megvan, ki is van táblázva, én voltam a vaksi!

Fölmegyek a lépcsőn. Vidám, barátságos helynek tűnik. Segít ebben a pirosra festett ajtó. Mindenhol ki van írva, hogy mit merre találsz. Egyenesen az irodába megyek, a bejárat mellett. Kedves, hosszú hajú hölgy fogad, gyönyörű angolsággal. Már várt. Ő Carmel, az igazgatóhelyettes, sokat leveleztünk. Nagyon kedves és segítőkész. Bevezet a hallgatók kávézójába, ami éppen tele van. Úgy tűnik, az órák előtt itt zajlik a közösségi élet. Carmel gyorsan bemutat egy portugál nőnek, ő is tanár. Négy hétre jött, ez neki az utolsó. Még egy instrukciót kapok: itt várjak türelemmel, amíg értem jönnek. Azt teszem. Lassan kiürül a kávézó, csak néhányan maradunk. A portugál lány is órára megy. 

Jön értünk valaki. Egy tanárnő. Bevezet minket egy terembe, és elmondja, mi fog történni. Először tudásszintmérő tesztet írunk. Én írtam már egy hasonlót az Interneten. Most meggyőződnek arról, tényleg annyit tudok-e, mint az előzetes felmérésen. Szerintem igen.
A teszt után várnunk kell, azonnal kijavítják őket. Nem unatkozunk. Van egy szoba, ahol kényelmes fotelok vannak, meg sok-sok infó a faliújságon. Belevetem magam. Jane, a tanárnő engem szólít. Az írásbeli után mindenkivel személyesen elbeszélgetnek. Kellemes a beszélgetés, pedig nagyon meg vagyok szeppenve. Elmondom, hogy baj van az angol nyelvi beszédkészségemmel. Ezért vagyok itt. Jane, a tanárnő mosolyog. Nem én vagyok az első ilyen, semmi gond. Ez megnyugtat. Meg az, hogy járt már Magyarországon. Sőt, Szegeden is! Van beszédtémánk.

Délutánra megkapom a csoportomat. Nem tévedtem a szintemet illetően. Meg vagyok elégedve magammal. Legalábbis egyelőre.

1. nap _ Megérkezés

Londonban tikkasztó a hőség. Bezzeg esőkabáttal fel vagyok szerelkezve! Mondták, hogy Angliában az nem árt. Úgy néz ki, ma nem lesz rá szükség.

Ez a nap nem mindennapi. Nem csak a szokatlan londoni időjárás miatt. Itt vagyok, és ez nekem nem mindennapi.

Anglia tehát szikrázó napsütéssel fogadott! Mindig vágytam rá, hogy egyszer itt tanulhassak angolt. Mikor beadtam a pályázatot a Tempus Közalapítványhoz, arra gondoltam: íme, itt a lehetőség, hogy tegyek is valamit magamért.

Három hét nyelvtanulás Oxfordban! Hálás vagyok, hogy megadatott!
Az Interneten mindennek alaposan utánanéztem, mindenre felkészültem. Mégsem találom azt a fránya buszmegállót! Pedig itt van valahol a Viktória pályaudvar mellett! Húzom a két bőröndöt. Sok minden kell három hétre. Ruhák, szótárak, laptop, ajándékok a fogadó családnak. Na igen, akkor elő az angoltudást! Ketten kétfélét mondanak …

Végül úgy döntök, a rendőrben bízok. A bobby-k Angliában segítőkészek és barátságosak. Gondolom, megszokták a sok turistát. Nem csalódok: egyszer csak ott vagyok az oxfordi busz megállójában.

A busz is megérkezik lassan. Retúr jegyet veszek, ezt ajánlotta a leendő háziasszonyom. Így olcsóbb és kényelmesebb. A busz kényelmes, légkondi is van, ami most kifejezetten jól jön. Lassan döcögünk, a Hyde Park körül visz az utunk. Legalább van látnivaló!
Mire elhagyjuk a belvárost, már tele is van a busz. Szerencsém, hogy a végállomáson szálltam fel! Aki most csatlakozna, azt udvariasan elutasítják: nincsen több szabad hely, várjon a következőre (persze ha azon lesz). Angliában fontos a polgárok biztonsága. Vigyáznak ránk helyettünk is. Utazni csak annyi utasnak lehet, ahány ülőhely van.  Az igazat megvallva ez csak a távolsági járatokra igaz. A metrón néha egy tűt sem lehet leejteni.

Oxford nincs túl messze Londontól, másfél óra az út  dugó nélkül.

Mikor meglátom a várost, összeszorul a gyomrom. Ez tényleg velem történik? Milyen lesz az iskola? Milyen lesz a szállásom?

Mikor leszállok a buszról, rögtön taxi után nézek. Ezt is a háziasszonyom javasolta. Érkezéskor, sok csomaggal, helyismeret nélkül szerinte nem érdemes tömegközlekedéssel próbálkozni.

Gyorsan megérkezünk a megadott címre, pedig nem éppen a belvárosban van. Inkább kertváros, tipikus angol sorházakkal. Kívülről takaros. Kopogtatok, mert tudom, hogy kisgyerek van, nem szeretném felébreszteni. A háziasszony, Leticia nyit ajtót. Mögötte a gyerekek: a négy éves Andoni, és a két éves Sophia. Ők legalább olyan izgatottak, mint én. Sokat tudunk egymásról, mert előzőleg leveleztünk.

Hamarosan megmutatják a szobámat. Nagyon barátságos! A tetőtérben van, fenyőbútorokkal berendezve. Még TV is van, hasznos lehet, ha éjszaka is szeretnék angol beszédet hallani. Van egy kis fürdőszoba is. Örülök, hogy jó a hely! Vacsoránál még egy kis ismerkedés. Hosszú volt ez a nap!