Szerda. Ma lesz az első keménynek ígérkező napom a nyelviskolában. A hétfő délelőtt elment a tudásszintmérőkkel, a kedd délután a városnézéssel. Szerda és csütörtök teljes nap lesz. Nem mintha tartanék ettől, inkább kíváncsian várom, mennyit tudnak a fejünkbe verni délelőtt kilenctől délután négyig. Meg hogy mire vagyok képes még utána.
Délelőtt mindig Lesley-vel vagyunk. Nyelvtan, gyakorlás. Azt hinnéd unalmas, de nem. Az órák változatosak és színesek. Sokat nevetünk közben. Sok a csoportmunka. Ki az az elvetemült, aki kockára tenné csoporttársai sikerét a saját figyelmetlensége miatt? Senki, így mindenki a maximumot hozza ki magából. Ha valamit nem tudsz, kisegítenek a csoporttársaid. Azzal is tanulsz. Nem közvetlenül a tanárral kommunikálsz, hanem a veled hasonszőrűekkel. Így hamarabb leveted a gátlásaidat. Könnyebb az ismerkedés is, a feladatok megoldása közben sokat tudunk mutatni magunkból.
A délután a kommunikációs gyakorlatoké. Újabb jele a profizmusnak. Ahogy fáradsz, egyre érdekesebbek és lazábbak az órák. Ilyenkor másik tanárunk van. Soan, egy édes, vörös hajú, kék szemű walesi tanárnő. Ő is vidám, ugyanakkor határozott. Délután nincsen elmélet, se nyelvtan. Van viszont társasjáték, mint ma. Scruples a neve. Lódítani kell benne, miközben mindenki szóhoz jut. Aztán szavazunk, kinek hiszünk, és kinek nem. A végén persze kiderül az igazság.
Szóval elrepül az idő reggeltől késő délutánig. És még házit is kaptunk! Ráadásul elhatároztam, hogy minden este átnézem, rendszerezem a tanulnivalókat.
Te jó ég, hogyan osszam be a maradék időmet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése