1. nap _ Megérkezés

Londonban tikkasztó a hőség. Bezzeg esőkabáttal fel vagyok szerelkezve! Mondták, hogy Angliában az nem árt. Úgy néz ki, ma nem lesz rá szükség.

Ez a nap nem mindennapi. Nem csak a szokatlan londoni időjárás miatt. Itt vagyok, és ez nekem nem mindennapi.

Anglia tehát szikrázó napsütéssel fogadott! Mindig vágytam rá, hogy egyszer itt tanulhassak angolt. Mikor beadtam a pályázatot a Tempus Közalapítványhoz, arra gondoltam: íme, itt a lehetőség, hogy tegyek is valamit magamért.

Három hét nyelvtanulás Oxfordban! Hálás vagyok, hogy megadatott!
Az Interneten mindennek alaposan utánanéztem, mindenre felkészültem. Mégsem találom azt a fránya buszmegállót! Pedig itt van valahol a Viktória pályaudvar mellett! Húzom a két bőröndöt. Sok minden kell három hétre. Ruhák, szótárak, laptop, ajándékok a fogadó családnak. Na igen, akkor elő az angoltudást! Ketten kétfélét mondanak …

Végül úgy döntök, a rendőrben bízok. A bobby-k Angliában segítőkészek és barátságosak. Gondolom, megszokták a sok turistát. Nem csalódok: egyszer csak ott vagyok az oxfordi busz megállójában.

A busz is megérkezik lassan. Retúr jegyet veszek, ezt ajánlotta a leendő háziasszonyom. Így olcsóbb és kényelmesebb. A busz kényelmes, légkondi is van, ami most kifejezetten jól jön. Lassan döcögünk, a Hyde Park körül visz az utunk. Legalább van látnivaló!
Mire elhagyjuk a belvárost, már tele is van a busz. Szerencsém, hogy a végállomáson szálltam fel! Aki most csatlakozna, azt udvariasan elutasítják: nincsen több szabad hely, várjon a következőre (persze ha azon lesz). Angliában fontos a polgárok biztonsága. Vigyáznak ránk helyettünk is. Utazni csak annyi utasnak lehet, ahány ülőhely van.  Az igazat megvallva ez csak a távolsági járatokra igaz. A metrón néha egy tűt sem lehet leejteni.

Oxford nincs túl messze Londontól, másfél óra az út  dugó nélkül.

Mikor meglátom a várost, összeszorul a gyomrom. Ez tényleg velem történik? Milyen lesz az iskola? Milyen lesz a szállásom?

Mikor leszállok a buszról, rögtön taxi után nézek. Ezt is a háziasszonyom javasolta. Érkezéskor, sok csomaggal, helyismeret nélkül szerinte nem érdemes tömegközlekedéssel próbálkozni.

Gyorsan megérkezünk a megadott címre, pedig nem éppen a belvárosban van. Inkább kertváros, tipikus angol sorházakkal. Kívülről takaros. Kopogtatok, mert tudom, hogy kisgyerek van, nem szeretném felébreszteni. A háziasszony, Leticia nyit ajtót. Mögötte a gyerekek: a négy éves Andoni, és a két éves Sophia. Ők legalább olyan izgatottak, mint én. Sokat tudunk egymásról, mert előzőleg leveleztünk.

Hamarosan megmutatják a szobámat. Nagyon barátságos! A tetőtérben van, fenyőbútorokkal berendezve. Még TV is van, hasznos lehet, ha éjszaka is szeretnék angol beszédet hallani. Van egy kis fürdőszoba is. Örülök, hogy jó a hely! Vacsoránál még egy kis ismerkedés. Hosszú volt ez a nap!